"Fekszem a faldan



Fekszem a faldan,

nazem az eget.

Takaletes a¡llapot

tala¡n szerda lehet.

Mikazbena lapokat osztja

zald szemavel naz ra¡m,

Kicsit megarint,

de csak aºgy nama¡n.

A messzi ta¡volba³l mintha a

hangja¡t hallana¡m,

de lehet, tavedek, ma¡snak

nem mondana¡m.

Naha megarint,

ja¡tszik velem a szal,

de csak suttog,

hangosan nem beszal.

S medita¡l mikor a lapot

a faldre rakja, egyma¡s mella, rendezett

sorokba.



Fekszem a faldan,

nazem az eget.

Mellettem macska¡t,

a felhaµt, a szelet.

Mikazben a lapokat osztja

zald szemavel naz ra¡m.

Kicsit megarint, de

csak egaszen nama¡n.

S medita¡l mikor a lapot

a faldre rakja.

Hosszaº barna haja¡t

a va¡lla¡n ha¡tra dobja.



Csak fekszem a faldan,

itt olyan ma¡s minden.

Sza­vesen kelnak,

de egy csepp eraµm sincsen.



Csak nazem az eget,

fent olyan ma¡s minden.

NYugalmat a¡razt, egyszer

nazd meg majd innen..."