"Ne kardezd, hogy mit akarok,

Ne kardezd meg, hoyg legyen.

Ne haszna¡ld a nagy szavakat,

ašgysem ar ma¡r semmit sem.



Ne nazz a­gy ra¡m nagyon karlek,

Ne nazz, mert mag elhiszem,

Hogy an voltam az aletedben

Az elsaµ as az egyetlen.



NAiv vagy, a­gy nem la¡tod a¡t,

A vila¡g milyen egyszera»,

Ami van, az el is maºlhat, Mint sza¡d a­ze, ha kesera».



Ne gondolkodj, nem lesz va¡lasz,

Fogadd el azt, ami van.

Ne pra³ba¡lj meg nagyot tenni, NE alj ilyen naivan.



Nazz magadba, mondd el mit la¡sz,

aœres vagy as egyedal,

Lelked szape egy sarokban

Emlakeken hegedal.



S, ha kardem, hogy mit akarok,

S kardem, hogy mi legyen,

aœres szavak a¡radata

Visszhangzik a fejemben.



Ra¡zd meg magad,

S a¡llj a faldan kat la¡bbal,

Nem hiszem, hogy ja³ra vezet,

Ha harcban a¡llsz a vila¡ggal..."